A betonacél használatának elterjedésével robbanásszerű fejlődés mutatkozott a nagyobb ingatlanok szerkezeti stabilitását illetően. Ma már ez egy rutinszerűen alkalmazott technológia, ám ezzel együtt is vannak olyan kardinális pontjai a folyamatnak, amire kifejezetten nagy hangsúlyt kell fektetni.

Ilyen például a megfelelő távtartó kiválasztása is. Vasbeton esetében ugyanis a stabilitás legfőképpen azon múlik, hogy a fémszálak pozíciója mennyire precíz. Tekintettel arra, hogy öntéskor erre meglehetősen kevés ráhatás van, elengedhetetlen azoknak a kiegészítőknek az alkalmazása, amelyek a helyükön tartják a rudakat. Ezt a célt látja el a távtartó, amely lehet sín, bak, de akár karácsonyfa alakzatú is, függően attól, hogy pontosan milyen feladatot kell ellátnia. Ez elsősorban függ attól, hogy a szóban forgó eszköznek pontosan hány rudazatot kell tartania – és természetesen az sem mindegy, milyen távolságra -, ám kulcsfontosságúnak mondható az is, mekkora terhelést kerül majd a kellék meghatározott pontjára.

Ez utóbbi ugyanis meghatározza, milyen anyagból készült távtartó lesz a legoptimálisabb az adott projekt esetén. Tudniillik ilyen szempontból is széles kínálat áll a rendelkezésünkre, ám mind a strapabíróságot, mind pedig a bekerülési költséget illetően nagy különbségeket tapasztalhatunk. Az acélból készült módozatok jelentik a kínálat tetejét, ezek rendkívül tartósak és még a legnagyobb terhelés hatására sem kell deformálódástól tartanunk. Nagyobb volumenben alkalmazva ugyanakkor drágának tekinthető, a rostbeton pedig nem mindegyik célra alkalmazható. Ezzel szemben a műanyag távtartó okkal rendkívül népszerű, hiszen strapabíró, olcsó és nem utolsó sorban egyszerűen a kívánt méretre is szabható. Tartsuk azonban szem előtt, hogy az eszköz kiválasztását mindig az adott projekt igényeihez kell igazítanunk.